Mit adott nekem a ThetaHealing egyéni konzultáció?

Nyugodt reggeleket
5 éves fiam meglehetősen statikus gyermek, nem szeret semmilyen helyváltoztatást, innen-oda menni és semmit, ami ezzel jár; nem szeret öltözködni, gyalogolni, autózni, ő 'ott szeret lenni valahol' nem odajutni.

Az ellenkezését a zokniválasztással vagyis inkább zokni nem választással fejezte ki. Minden indulásunkat 10-20 perces zokniválasztási procedúra előzte meg. Hiába vettük együtt a zoknikat, készítettük ki előzőnap, választhatott többől, ajánlottam bármit, követeltem, fenyegetőztem, semmilyen általam ismert módszert nem vált be. Egy ThetaHealing ásáson úgy mellékesen merült fel a téma. Melinda felajánlotta, hogy ránéz a dologra. Mondott néhány oldást, természetesen nem a zoknival volt a baja, hanem az újdonságoktól félt és nem akart nélkülem lenni.

Nem is foglalkoztam ezzel többet.

Amikor először döbbentem, az ezt követően kb. 1 héttel történt. Reggel, zoknifelvétel. A fiam: - Anya hozz egy zoknit légyszi. Én: – Kicsim, melyiket szeretnéd felvenni: A fiam: – Nekem mindegy, tudod, hogy bármelyiket felveszem.
Hát ezt addig nem tudtam, de azóta is így van. Most úgy néz ki a reggelünk, hogy az én csodás kisfiam felöltözve jön ki reggelizni:-)

Egészséges Anyát
Édesanyámat szívinfarktus érte. Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni az érzéseimmel kértem Melindát, hogy beszélgessünk erről. Még mielőtt megkezdtük az ásást, Melinda felajánlotta, hogy ránéz anyukámra (mi Skype-on beszéltünk, édesanyám pedig kórházban volt). Küldött neki feltétel nélküli szeretetet és gyógyulást a szívizmokra. A kulcs mondat ez utóbbi volt. Másnap reggel beszéltem a kórházban lévő testvéremmel telefonon, aki ezzel kezdte: – Nagyon-nagy szerencséje volt Anyunak, mert a szívizmai nem sérültek.
A műtéttel együtt fél napot volt intenzíven és összesen öt napot kórházban.

Új hozzáállást a dolgokhoz
Az első ásásom elképesztő volt. Leültünk Melindával egy adott probléma miatt, de aztán az talán szóba sem került. Ahogy elkezdtük jöttek a témák egymás után, majd az oldásokat követően úgy hullottak ki a fejemből a gondolatok, mintha ott sem lettek volna. Két és fél órát tartott és végén olyan fáradt voltam, hogy csak na! Rengetek régóta magammal cipelt sérelemtől, bosszúságtól szabadultam meg aznap este. Az érdekes az, hogy ezeket már igazán fel sem tudom idézni, csak emlékszem rá, hogy voltak. Most már csak valahogy kívülről nézem és néha megszokásból próbálom felvenni a régi indulatot, de már nem megy.

Az első ásásom óta, megváltozott a velem, családommal történő dolgokhoz való hozzáállásom is. Most mindig megkérdezem magamtól (nem thétába, csak úgy), ez miért jó nekem, miért ragaszkodom ehhez, mi történne, ha ez mostantól másképp lenne és itt nem csak a jó, de a rossz dolgokra is gondolok.

Igyekszem hagyni, hogy a jó dolgok történjenek meg velem. Figyelem magam, próbálom azonosítani és törölni a jó alaposan bevésett korlátozó hitrendszereimet is. Úgy vélem sokkal tudatosabb lettem azóta.

Köszönöm: V. Katalin